Teltek a napok, egyrészről élveztem a gondtalan életet, másrészről marcangolt a gondolat, hogy fontos döntést kell hozni arról, hogy merre is viszem tovább az sorsom. Mindenhol kérdések és bizonytalanság vett körül, viszont visszagondolva mégis ez volt az utolsó nyugodt időszakom mielőtt az egész életem a feje tetejére fordult volna. Nyugodtan közlekedtem, jártam ide-oda, alkohol nélkül szórakozgattam. Pár alkalommal jelentkezett egy-két enyhébb rosszullét, de az sokkal inkább fizikai fájdalmat jelentett, mintsem az elmémet körülvevő nyomasztó érzetet. Pont ebből kifolyólag meglátogattam a háziorvosom, hisz a hipochonder oldalam nem hagyott más lehetőséget. Sokkal előrébb nem kerültem, hisz azt leszámítva, hogy pumpáljam fel magam vitaminokkal, egyéb hasznos tanácsot nem kaptam, úgy gondolta a stressz utóhatását érzem meg. El nem fogadtam, de talán beletörődtem, mert valljuk be, azért mozgalmas időszak állt mögöttem, főleg mivel kicsit túlspilázom a dolgokat mindig. Igaz már legalább 8 halálos betegséget diagnosztizáltam magamon, de a napok teltek tovább, és hihetetlen mennyire felgyorsult utána minden...